Get your business to the new heights in no time. It’s super easy with BoostUp.

 

Tervszámok helyett az emberek boldogsága – Interjú az Újraterveztem.hu-n

Az Újraterveztem-kezdeményezés olyan embereket mutat be, akik a korábbi pályájukat, állásukat elhagyva belevágtak az ismeretlenbe azért, hogy az álmukat megvalósítsák, és ebből mára meg is tudnak élni. Céljuk az oldallal, hogy a történetek révén inspirációt nyújtsunk az új utakat keresőknek, őszintén párbeszédet indítsanak a várható kihívásokról és megmutassák, hogy van értelme az álmok megvalósításába belevágni.

A legújabb részben az a megtiszteltetés ért minket, hogy az Eureka Games csapatának egyik alapítójával, Kalmár Péterrel beszélgetett az Újraterveztem stábja. Az interjúért olvasd tovább a cikket!

 

Kalmár Péter / Szakmai életút

A jogász végzettségű Kalmár Péter karrierje nagyon szépen mutatja, hogy a végzettség nem jelöli ki automatikusan egy ember pályaívét és irányát. Az ELTE jogi karán végzett fiatalember nem indított saját jogi praxist, hanem azonnal a pénzügyi világban kötött ki. Péter 2007-ben a MPK Magyar Pénzügyi Közvetítő Zrt.-nél indult jelzáloghitel szakértőként, ahonnan hat év múlva már osztályvezetőként lépett ki, hogy 2015-ig az FHB Bank Zrt. kiemelt partnerkapcsolati fiókvezetőjeként dolgozzon.

 Az Eureka Games ötlete és a fejlesztés azonban már 2013-ban elindult egyfajta párhuzamban azzal, ahogyan Péter szakmai érdeklődése mellett egyre erőteljesebben jelent meg az emberekkel való közvetlen foglalkozás igénye is. A vállalkozás célja a klasszikus csapatépítés meghaladása, e programok új szintre emelése volt és az a mai napig is a játékosság és az élmény fokozásával. A vállalkozói lét számára önállóságot, értékteremtést, közösségépítést és felelősségvállalást jelent. Vezérelve, hogy legyünk nyitottak és kíváncsiak, ő maga is mindig azt keresi, hogy miből mit tud tanulni és az által hogyan tud fejlődni. Péter nem meglepő módon a mindennapokban is éli a játékot, hiszen ha szabadidejében éppen nem filmet vagy sorozatot néz, akkor társasjátékos hobbijának hódol a barátaival. A lasagne, amit saját recept alapján készít, állítólag verhetetlen.

 

 

Ha lehet így fogalmazni, egy orvosdinasztia tagjaként mégis a jogon végeztél, majd a pénzügyi-banki területen kezdted el a karriered. Mik voltak azok a sarokpontok, amik elvezettek az Eureka Games-hez?

Az első nagy váltásom valójában már az ELTE jogi karának elvégzése után szinte azonnal megtörtént, hiszen éltem az első szembejövő lehetőséggel és a jogi helyett a pénzügyi világban helyezkedtem el egy magyar tulajdonú, a pénzügyi piacon sikeres cégnél. Tele voltam önbizalommal, magabiztossággal, ifjú titánként nagyon élt bennem a bizonyítási vágy. A pénzügyi terület korábban ismeretlen volt számomra, így felkért szakértőként meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes.

Aztán félév után a főnököm félrehívott és azt mondta: látja a lelkesedésem és hogy megyek előre, de nem figyelek eléggé oda másokra, csak arra koncentrálok, amit én szeretnék. Ebben a műfajban az emberek jövője a tét, amit persze tudtam is, de akkor ez egy kicsit a háttérbe szorult. Ez 2008-ban történt és életem egyik legmeghatározóbb beszélgetése volt, mai napig kitartó útravaló. Innen hat évvel később mentem el egy hazai nagy bankba középvezetőként dolgozni.

 

Ez pont a devizahitel-válság időszaka volt…

Éppen akkor kezdtem a szakmát, amikor a devizahitelezés felívelő szakaszban volt. Nagyon sok sikerélménnyel, túlteljesített tervszámokkal telt ez az időszak. S valóban, 2009 végén Magyarországra is begyűrűzött a válság. Közben pedig én ültem az asztalnál a szerződéskötéseknél, amikor is egyszerre kellett képviselnem az ügyfelek és a pénzügyi partnerek, illetve a saját munkahelyem érdekeit is.

Abban az időszakban sokszor éreztem magam szakmailag meghasonult helyzetben, mintha a karrierszemélyiségem széthasadt volna.

Mindenkinek meg akartam felelni, ami nagyon nehéz volt. Noha mindegyik munkahelyemnek sokat köszönhetek, mégis megesett, hogy csalódás ért, ami viszont megváltoztatta a humánumhoz és a sikerhez való viszonyulásom is. Ekkor kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy az emberség, a humánum mindennél többet ér.

 

Tehát fiatalon erősen hajszoltad a sikert, néha leesett egy pohár és összetört. Azokhoz az évekhez képest napjainkra változtak a sikerkritériumaid? Egyáltalán, miben méred a sikert?

Akkoriban mást jelentett számomra a siker, mert objektíven mérhető módon szerettem volna a legjobb lenni, nevet akartam szerezni a szakmában, ami a saját mércém szerint sikerült is. Az akkori sikert mutatta az is, hogy az ország egyik legnagyobb, tisztán magyar tulajdonú bankjához, a jelzáloghitelezés zászlóshajójához, az FHB Bankhoz hívtak meg egy szakértői fiók vezetésére, amiből mindössze egy volt az országban. A szakmai mellett ekkor találkoztam igazán az emberek iránt érzett felelősséggel. Ma már számomra a siker a kölcsönös elégedettség és a win-win helyzet. Akkor érzem úgy, hogy jól végeztem a munkámat, ha az ügyfélből partner válik: egy hosszútávú „üzleti barát”, ahol a munkakapcsolat a bizalomra és szakértelemre épül.

 

A karrieredre nézve a „váltás” jelenthetne egy saját pénzügyi vállalkozást is, ehhez képest teljesen mást csinálsz, méghozzá meglehetősen emberközpontúan.

Főleg a banki időszakban kezdett el igazán érdekelni több ember vezetőjeként, hogy milyen a jó vezető, hogyan és mitől érzik magukat jól az emberek a munkahelyükön. Ez fontos kérdés, mert az ébren töltött időnk közel hatvan százalékát munkakörnyezetben töltjük el. Ez pedig félelmetesen nagy hatással van egy ember életére, vagyis egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű ez az idő. Ez számomra is lényeges kérdés, hiszen nem szerettem volna odáig eljutni, hogy évtizedekkel később az életem egyik felét haszontalannak ítéljem meg. Legyen hasznos minden nap, minden év.

Tehát amikor a korábbi munkahelyeimen csapatépítőket, tréningeket szerveztünk, figyeltem, hogy mitől érezzük jól magunkat, az adott dolognak van-e hozzáadott értéke számunkra. Ezt követően a munkán kívüli- és a szabadidőben is egyre többet foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy az emberek hogyan tudnák a munkahelyi-, majd a szabadidejüket is a leghatékonyabban, de élményszerűen eltölteni. Magam is könnyen tudtam kapcsolódni a témához, hiszen a klasszikus csapatépítős aktivitások nekem sem jöttek be, így azon gondolkodtam, hogy ami viszont tetszik, azt hogyan tudnám még jobban csinálni. A vállalkozásba viszont már nem egyedül vágtam bele, hanem Bódi Gabriellával, aki jelenleg is az üzlettársam.

Ha érdekel, hogyan folytatódik Péter és az Eureka Games  története, olvasd tovább a cikket az Újraterveztem oldalán: tovább olvasom!